Murphy erre azt mondaná, hogy ..... de kit érdekel Murphy? Egyrészről nem kedvelem az öreg örök pesszimistát, másrészről aki mer az nyer. Nyerni pedig lehet többféleképpen is, az egyik jól esik, a másik pedig annyira nem.
Nekem ma volt részem mindkettőben és ami ebben a legjobb hogy valahogy mégiscsak én döntöttem, hogy így legyen.
Gondoltam, ha már úgy is közel van, nekem pedig szombat révén épp volt fölös pár kilométernyi hiány a lábamban és épp kezdtem becsavarodni a 4 faltól, a kettlebelljeimre - nem zagyvaság! Itt olvashatsz bővebben: www.kettlebell.hu - pedig rá se tudtam nézni, ezért Irány a Sas-hegy!A Sas-hegy Budapesten található, 226 méter magas, a XI. kerületben közvetlenül a Gellért-hegy és a Széchenyi-hegy között magasodik. A terület egy része természetvédelmi terület, ami csak szakvezetéssel látogatható.
Bővebb infót utólag a wikipédián találtam:hu.wikipedia.org/wiki/Sas-hegy
Valahogy jól nézett ki innen az ablakból, szép dolomit sziklák és a kedvem sem volt épp derűs, a sziklák sem néztek ki annak, mintha egymáshoz passzolt volna a kettő. Az külön rátett a kihívás lapátjára, hogy egész romantikusan elkezdett hullani a hó.
Most menjek, vagy telefonáljak. Mentem.
Felpakoltam és elindultam. Meleg, zsebes nadrág, pulcsi, táska 2 szendviccsel, mandarinnal és forró csipkebogyó teával. Ha én lennék Bear Grylls - www.beargrylls.com -, az utóbbit nem vittem volna magammal, ott helyben a hegyen főztem volna meg, mert állítólag akkor a legfinomabb a csipkebogyó, ha finoman megcsípte az első hó. De mivel a arra nem is számítottam, hogy találok csipkebokrokat, ezért vettem a pakkomat és már tapostam is lelkesen az épp pár centis havat a Bocskai úton felfelé, egyenesen a Budaörsi út felé.
Útközben készítettem pár fotót és néhány filmfelvételt is, de mivel még erősen tanulom az utómunkákat és az 5-ik "A program helyes működése hiba miatt megszakadt" üzenet után a film elkészítését inkább holnapra hagyom.
Ma alapvetően szeretném megosztani Veletek e szombati nap élményeit, e rövid kis túrámat.
Egyenlőre nem szeretnék prospektusjellegű és pontosságú részletekbe bocsátkozni az útvonalat illetően, legyen elég előljáróban annyi, hogy 4 órát sétáltam a hegyen és környékén, kb 10-12 km-t tettem meg, bár ez sokkal kevesebbnek tűnik így a térképen nézve.
Akkor folytassuk:
Lelkesen átjutottam az autópályára kivezető úton, egyre meredekebb lett lábam alatt az út, optimistán úgy sejtettem, nem állíthat meg semmi, pár lépés és fenn is állhatok a csúcson. Ezzel a reménnyel telve mentem egyre feljebb és feljebb az utcákon, finoman kanyarogva a hegy déli oldalán, mígnem egyszer végett ért az út.
Gondolták, ha már ide egy olyan házat is építenek, amelyet tervezője a felhőkarcolók kékes-márványos-üveges és megalomán hangulatában álmodott meg, akkor az ember az út végét látva, el is hiszi, ennél már nem lehet tovább menni.
Nem dőltem be, mentem.
Előzőleg már tettem egy felismerést, miszerint kis hazánk eme szeglete a felfedezések és az önmagunkon való megtapasztalás oktatói szintere. Ha úgyanis nyílegyenesen a hegycsúcsnak vesszük az irányt és bízunk az útakban, akkor falakba, pontosabban kerítésekbe ütközünk. Egy zsákutcában a több tucat közül, ami nem volt a bejáratánál kitáblázva. Gyalog voltam, nem idegesített túlságosan, de pl kocsival a 6-ik ilyet megtalálni ... hát mondtam volna cifrákat. Visszamentem, tábla nuku, talán a M7-es felől van egy, majd megnézem.
A nyújork-fílingű házat elhagyva egy ösvényre tévedtem, ami hegynek vitt felfelé. Neki is vettem magam, amit utólag senkinem sem ajánlóm, hacsak ilyen időben visszafelé nem akarja azt a helyet újra látni, ahol felfelé majdnem kitört a bokája, vagy épp ahol elcsúszott.Odafenn ugyanis utamat a csúcs felé elállta egy számomra igen ellenszenves drótkerítés, szögesdróttal, mögötte ösvényem hívogató folytatásával.
Valaki nagyon nem akarta, hogy továbbmenjen bárki is.
Mivel itthon vagyok, nem is lepődtem meg, hogy fél órás sétával a kerítés mentén találtam is egy rést, ahol a kerítést feltépték egy ngy lyukat hagyva hátra, arrébb pedig egy másikat, ahol egy másikat már befoltoztak.
Hívogató volt a feltépett kerítés, de nem volt kedvem tilosban járkálni, így gondoltam, ezt most kihagyom, kissé csalódottan ereszkedtem vissza a kerítés mentén, ahol a végén megtaláltam az okot, amiért nem mehettem tovább. A táblát megleltem ugyan, azt is gondosan 4 méterre a kerítéstől, hogy még véletlenül se tetszhessen meg egy gyűjtőnek,vagy épp acéliparunk termékeinek újrahasznosításában lelkes természetjáróknak, de a pontos okot, amiért nem lehetek bent, egyenlőre nem értettem.
Egyenlőre bíztam benne, beletörődésemmel én is óvom ezt a csöppnyi fővárosi természetet.
Azért ha már itt vagyok, lencsevégre kaptam pár fagyoskodó csipkebogyót, amikből volt SAS-es Mr. Túlélő - A. B. G. - egy kis fenyőlevéllel megfűszerezve igazán príma kis teát rottyantott volna itt helyben.Én hagytam, hadd okozzanak másoknak is egy kis derűt ebben a fagyos időben.
Visszatértem az utcákra és azt a stratégiát választottam, ha nem megy egyik oldalról, megrpóbáljuk a másikról. Megkerestem a kereszteződést, ahol balra fordultam s ahol összetalálkoztam Bagirával.
Nem kell megijedni, nem a párduccal :), ő egy érdeklődő és nagyon fürge fekete cica, aki úg spurizott el előlem, miután 3 méternél közelebb kerültem s addig élénken lesett tágranyílt nagy szemeivel, hogy magam is meglepődtem. A nevét a gazdájától tudtam meg, aki utánakiabált, épp a hátam mögött valamelyik kerítés mögül, mire a cica úgy fordult egy szempillantás alatt 180fokot rohanása közben, hogy öröm volt nézni és tűnt el egy másodperc alatt a hang irányába egy léckerítés hasadékán.
Ezuttal jobbra fordultam és hosszan túristást játszottam a Sas-hegy északi oldalán felfelé vezető utcákon. Ahol csak tudtam, elindultam felfelé, egyre feljebb, így jutottam el a Meredek utcáig, ahol ...
Most bocsássatok meg, alszom, holnap is lesz nap. S legalább újra írhatok :).
Sziasztok!
